Hadvezérnek mindig legyen elve
Kurta nyakkal láttatni magát:
Állig érjen fenn elől a melle,
S tarkójával kezdődjék a hát.

Kurta nyakon, mit más alig láthat,
Szívesebben üldögél a fej,
Szorongatni ilyet macerásabb,
Nincs huroknak felfekvési hely.

Mégse restek lábujjhegyre állni,
Nyújtogatni egy ilyen nyakat,
Mert messzebbre, pontosabban látni
Fej fölött kell nékik, úgy szabad.

Kész! Te most sötét lovacska lettél!
Messzi fényt bár láthatott szemed,
Instabil a póz, amit felvettél,
És nyakad huroktól sem fedett.

Nyakcsigolyád nem gond számba venni
Bárkinek, ki aljas vagy hamis,
Csupasz nyakkal népek között lenni
Rövidlátás - messze látva is...

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

Mégse restek lábujjhegyre állni,
Nyújtogatni egy ilyen nyakat,
Mert messzebbre, pontosabban látni
Fej fölött kell nékik, úgy szabad.

Akszakál, egy vén idézte nékem
Keletről e bölcs gondolatot.
„Hát, kegyetlen, ha mese is!” - véltem,
Ám megmértem nyakhosszam legott...