Magát megunt dicsfénytől rejtve szépen Az Államoknak messzi egyikében, Egy nékünk káros rendszer túlfelén, Ott élt egy ember, Jézusnál ismertebb, Kit Hollywood a világra teremtett: James Bond, a színész, ügynök, mintakém. E 007-es ügynök Egy sztár volt, nagymenő, Minden szem rajta függött, Oly népszerű volt ő. Félisten! Kár tagadni... Nem tréfa ez - való! Az ismert Mastroianni Hozzá egy tanuló. A kertvárosban, luxusvillájában, Hogy el ne kapják ott bújt általában, És unalomtól, bútól haldokolt. A kapujánál olykor utolérték A rajongók, és emlékbe letépték Ingét, nadrágját, s még mi rajta volt... Ketrecben élt, de filmen Ott mindig hódított: Kémküldetés meg minden, És nőt ki nem hagyott. Hol más bőrében jár-kel, Hol hamutálban hál, Hol jachtot, kocsit tesztel, Hol csak kompromittál. Aztán egy szép nap - halljatok csodákat! - A Goszfilmfondtól mérvadó elvtársak Egy közös filmhez Bondot megnyerik. Hogy szovjet polgár ne ismerjen rája, Döntött, hogy pokróc lesz úti ruhája, Azt róla úgyis ronggyá tépkedik. Reptéren, Államokban, Mikor búcsúzkodott, A hippik bánatukban Tar fejjel voltak ott, S Bondról - egy perc se telt tán - Órát, pulóverét Letépték, széjjelhordván A kifutók felét. Moszkvába érve jön le ő a gépről, Hordárnak dollárt - úgy - mellényzsebéből, S magát takarva már-már elvonul, Ám hirtelen valaki melléhajtat, Nem útlevelet kér, de filmet forgat, És „Hi, how do you do!” - szól angolul. Hatalmas emberoszlop Vár rá - megáll az ész... De hol a sztár, a bajnok, A sasszemű lövész? (Mert eltalált ő mindent, Mit csípőből lehet, Ez minden filmben így ment, Hát nem kész őrület?!) Elégedetten (nem lett felismerve...) A „Grand Hotelben” pokrócát levette. De sem személyét, sem akcentusát Nem díjazták, és szakadtnak nevezték, Ki játssza csak, hogy ő külföldi vendég, Mi több, ügynöknek adja ki magát. Portás kidobná durván, Hát bemutatkozott: „007!”... „Interurbán? Végy sorszámot amott!” Hab gyűlt az ügynökszájban, No meg kesernyés nyál, De Superman pózában Leült az ablaknál. A hölgy-statiszták ekkor megrohanták, A félreértést máris eloszlatták, És rubelre váltották fontjait. A takarító morgott: „Ravasz róka! Még mit nem mond... hogy ügynököcske volna?! A kilencesben Csád-i „princ” lakik!!!”
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2015