Magát megunt dicsfénytől rejtve szépen
Az Államoknak messzi egyikében,
Egy nékünk káros rendszer túlfelén,
Ott élt egy ember, Jézusnál ismertebb,
Kit Hollywood a világra teremtett:
James Bond, a színész, ügynök, mintakém.

E 007-es ügynök
Egy sztár volt, nagymenő,
Minden szem rajta függött,
Oly népszerű volt ő.

Félisten! Kár tagadni...
Nem tréfa ez - való!
Az ismert Mastroianni
Hozzá egy tanuló.

A kertvárosban, luxusvillájában,
Hogy el ne kapják ott bújt általában,
És unalomtól, bútól haldokolt.
A kapujánál olykor utolérték
A rajongók, és emlékbe letépték
Ingét, nadrágját, s még mi rajta volt...

Ketrecben élt, de filmen
Ott mindig hódított:
Kémküldetés meg minden,
És nőt ki nem hagyott.

Hol más bőrében jár-kel,
Hol hamutálban hál,
Hol jachtot, kocsit tesztel,
Hol csak kompromittál.

Aztán egy szép nap - halljatok csodákat! -
A Goszfilmfondtól mérvadó elvtársak
Egy közös filmhez Bondot megnyerik.
Hogy szovjet polgár ne ismerjen rája,
Döntött, hogy pokróc lesz úti ruhája,
Azt róla úgyis ronggyá tépkedik.

Reptéren, Államokban,
Mikor búcsúzkodott,
A hippik bánatukban
Tar fejjel voltak ott,

S Bondról - egy perc se telt tán -
Órát, pulóverét
Letépték, széjjelhordván
A kifutók felét.

Moszkvába érve jön le ő a gépről,
Hordárnak dollárt - úgy - mellényzsebéből,
S magát takarva már-már elvonul,
Ám hirtelen valaki melléhajtat,
Nem útlevelet kér, de filmet forgat,
És „Hi, how do you do!” - szól angolul.

Hatalmas emberoszlop
Vár rá - megáll az ész...
De hol a sztár, a bajnok,
A sasszemű lövész?

(Mert eltalált ő mindent,
Mit csípőből lehet,
Ez minden filmben így ment,
Hát nem kész őrület?!)

Elégedetten (nem lett felismerve...)
A „Grand Hotelben” pokrócát levette.
De sem személyét, sem akcentusát
Nem díjazták, és szakadtnak nevezték,
Ki játssza csak, hogy ő külföldi vendég,
Mi több, ügynöknek adja ki magát.

Portás kidobná durván,
Hát bemutatkozott:
„007!”... „Interurbán?
Végy sorszámot amott!”

Hab gyűlt az ügynökszájban,
No meg kesernyés nyál,
De Superman pózában
Leült az ablaknál.

A hölgy-statiszták ekkor megrohanták,
A félreértést máris eloszlatták,
És rubelre váltották fontjait.
A takarító morgott: „Ravasz róka!
Még mit nem mond... hogy ügynököcske volna?!
A kilencesben Csád-i „princ” lakik!!!”