Tudós elvtársak! És ti mind: docensek, kandidátusok!
A nullák, ismeretlenek gyötörnek bennetek.
Csak ültök, és amit lehet, atomjaikra bontotok,
S hogy földben krumpli bomlik el, azt elfelejtitek.

Kísérleteztek, hogy lehet penészből nyerni balzsamot,
Naponta vontok köbgyököt ti tízszer is, ha kell,
De míg vidáman játszotok, fecsérlitek a sok napot,
A krumplit, jaj, penész eszi, vagy száron rothad el!

Nos, busszal Szhodnyáig megyünk, aztán ügetve,
Nincsen nyögés és nincs megállj!
Hisz nékünk egy kis sóval összetörve
A krumpli biztosan király!

Kis híján majd egy kontinens dicsérné akkor dolgotok,
Ha itt a honszerelmetek mutatná sok lapát.
Ti mégis inkább egy tumort vad hévvel ostromoltatok,
És késsel vagdostok kutyát, akár a banditák!

Tudós elvtársak! És ti mind: a késelésből már elég,
Labort, minden kísérletet ti hátrahagyjatok!
Hozzánk buszokra üljetek, Tambov megyénk kies vidék,
A gamma- és egyéb sugár tud várni egy napot.

Nos, GAZ-zal Tambovig megyünk, aztán ügetve,
A krumpliföldig nincs megállj!
Hisz nékünk egy kis sóval összetörve
A krumpli biztosan király!

Lehet hozzánk családdal is, jöhet barát meg ismerős,
Itt kényelemben elleszünk, és majd úgy vélitek,
A génszekvenciák ügye megvár, itt más a sürgetős:
Most krumplit szednünk lesz dicső, aztán pihenni meg!

Tudós elvtársak! És ti mind: Einsteinek, drága Newtonok,
A könnyekig hatódva meg imádunk bennetek!
Mert várják múló csontjaink közös földünkbe vájt sírok,
A földnek mindegy, kit nyel el: szervetlent, szerveset.

Nos, busszal Szhodnyáig megyünk, aztán ügetve,
Nincsen nyögés és nincs megállj!
Hisz nékünk egy kis sóval összetörve
A krumpli biztosan király!

Tömött sorok meg oszlopok, egész tudós ármádiák,
Atomzsenik, vegyész fiúk, pogányok, jöjjetek,
A szinkrongyorsító mögött megfojt az elvont, zárt világ,
Itt nap süt, tér van, tiszta lég, kiváló környezet!

Tudós elvtársak! És ti mind: letörni, bosszankodni kár!
Ha nincs eredmény, és ezért rosszkedvetek köbön, -
Mi nyomban nálatok vagyunk, rekesz, lapát és villa vár,
Elég agyalnunk egy napig - és minden helyre jön!

Nos, busszal Tambovig megyünk, aztán ügetve,
A krumpliföldig nincs megállj!
Hisz nékünk egy kis sóval összetörve
A krumpli biztosan király!

Terítőt hát az asztalra, s kezükkel bár, de egyenek!
A műfehérjét legalább megalkotják maguk.
De mert az íztelen amúgy, helyette tojást vegyenek,
Adunk még vinni krumplit is, vedernyi, zsáknyi jut.

Majd kényszermunkának tűnik, s pokolnál rosszabb lesz a nap,
De felszedetlen krumplira tudós nem büszke, sőt!
Viszont először módjuk lesz, hogy látványként kapáljanak,
S a népnek hasznot hajtsanak - már érzékelhetőt.