Csak fizikusnak ne add gyermeked, Belőle Einstein már amúgy sem lenne, Itt csődbe mentek mind az ötletek, S a fizikus csak ötlettelen elme. Matekban van még némi haladás, De arcotokra nem csal mosolyt az sem, Hisz túl csekély az előmozdulás, Az is csak játék, s hibaelméletben. A matematikus fejét töri folyton, Mint rejtsen hibát; A kibernetikus gépét nyúzza, írjon Szép melódiát; Az élő albumin - biológus álma Mesterségesen; Kideríteni, ez nyelvészeknek vágya: Blok ki volt, s milyen. Mi, polgártársak, hozzászoktunk rég, Ha van egy ötlet, - nem több az, mint ötlet! De Nils Bohr viszont azt kürtölte szét: Hogy annál reálisabb, minél blődebb... Nem, Bohr, a választ nem úszod te meg! Nem szégyelled magad tudósnak hívni? Ily képzettársítással hogy lehet Az ifjúságot tévelygésbe vinni?! A matematikus fejét töri folyton, Mint rejtsen hibát; A kibernetikus gépét nyúzza, írjon Szép melódiát; Az élő albumin - biológus álma Mesterségesen; Kideríteni, ez nyelvészeknek vágya: Blok ki volt, s milyen. Hordoznunk kell, mit kaptunk örökül; Kínos... De meddig? Nincs, ki biztos ebben. Gén, kromoszóma bennünk sok belül, Mit elrontanak kémcsőben, görebben! Ki biológus nálunk - megriadt... Az olaszok már túl is tettek rajtuk: Míg fehérjéken ügyünk elakadt, Ők pesztrálják már csészében magzatjuk. A matematikus fejét töri folyton, Mint rejtsen hibát; A kibernetikus gépét nyúzza, írjon Szép melódiát; Az élő albumin - biológus álma Mesterségesen; Kideríteni, ez nyelvészeknek vágya: Blok ki volt, s milyen.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2015