Csak fizikusnak ne add gyermeked,
Belőle Einstein már amúgy sem lenne,
Itt csődbe mentek mind az ötletek,
S a fizikus csak ötlettelen elme.

Matekban van még némi haladás,
De arcotokra nem csal mosolyt az sem,
Hisz túl csekély az előmozdulás,
Az is csak játék, s hibaelméletben.

A matematikus fejét töri folyton,
Mint rejtsen hibát;
A kibernetikus gépét nyúzza, írjon
Szép melódiát;

Az élő albumin - biológus álma
Mesterségesen;
Kideríteni, ez nyelvészeknek vágya:
Blok ki volt, s milyen.

Mi, polgártársak, hozzászoktunk rég,
Ha van egy ötlet, - nem több az, mint ötlet!
De Nils Bohr viszont azt kürtölte szét:
Hogy annál reálisabb, minél blődebb...

Nem, Bohr, a választ nem úszod te meg!
Nem szégyelled magad tudósnak hívni?
Ily képzettársítással hogy lehet
Az ifjúságot tévelygésbe vinni?!

A matematikus fejét töri folyton,
Mint rejtsen hibát;
A kibernetikus gépét nyúzza, írjon
Szép melódiát;

Az élő albumin - biológus álma
Mesterségesen;
Kideríteni, ez nyelvészeknek vágya:
Blok ki volt, s milyen.

Hordoznunk kell, mit kaptunk örökül;
Kínos... De meddig? Nincs, ki biztos ebben.
Gén, kromoszóma bennünk sok belül,
Mit elrontanak kémcsőben, görebben!

Ki biológus nálunk - megriadt...
Az olaszok már túl is tettek rajtuk:
Míg fehérjéken ügyünk elakadt,
Ők pesztrálják már csészében magzatjuk.

A matematikus fejét töri folyton,
Mint rejtsen hibát;
A kibernetikus gépét nyúzza, írjon
Szép melódiát;

Az élő albumin - biológus álma
Mesterségesen;
Kideríteni, ez nyelvészeknek vágya:
Blok ki volt, s milyen.