Nem tűnt címmel ki, sem alkatával.
Diccsel, pénzzel nem is számolt,
Egyén volt a látvány terén:
A manézs felett egy élten által
Ő csak táncolt, ő csak táncolt
A drót feszülő idegén.

Odanézzetek föl,
Háló nincs, de merész.
Kicsit jobbra, ha dől,
Lezuhan, odavész!

Kicsit balra, ha dől, - az a csőd, az a vég...
De a vágy benne megtenni oly nagyon ég,
A táv mind a négy negyedét.

 
 
 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 

És a fény elvakította egyszer,
Lépést vétett, meg is botlott.
Lenn trombita szólt: Ta-ra-rá!
A sok „Brávó!”-tól süket az ember,
Minden üstdob, minden üstdob,
Mint tagló, lesújtott reá!

Odanézzetek föl,
Háló nincs, de merész.
Kicsit jobbra, ha dől,
Lezuhan, odavész!

Kicsit balra, ha dől, - az a csőd, az a vég...
De most már kevesebb maradt mennie még -
A táv felét, plusz negyedét.

„Ó, mily félelmes, kéjes és bátor!
Három perc harc - győz vagy vége!”
Lenn szájtátva várakozott,
Leskelődött fel zsöllyék sorából
Törpék népe, törpék népe -
Mert látszottak fentről azok.

Odanézzetek föl,
Háló nincs, de merész.
Kicsit jobbra, ha dől,
Lezuhan, odavész!

Kicsit balra, ha dől, - az a csőd, az a vég...
De csak lassan, mi hátra van, megteszi még:
A táv újabb két negyedét!

Nevetgélt, hogy a hír elenyészik,
Lenne első mégis ott fönn -
Nem bírsz ilyet ütni agyon!
Nem egy dróton, de dobszóra végig,
Idegszálon - idegünkön -
Csak táncolt ő, élve nagyon!

Odanézzetek föl,
Háló nincs, de merész.
Kicsit jobbra, ha dől,
Lezuhan, odavész!

Kicsit balra, ha dől, - az a csőd, az a vég...
De most csend legyen ám, - meg kell tennie még
A táv utolsó negyedét!

Idomár feljajdult - vadja sorban
Mancsát rakta hordágyára...
De kurta a végzés, kemény:
Zavart volt, biztos-e, lenn a porban
Lelt magára, lelt magára,
Míg vérzett és búsult szegény!

És ma más táncol rajt’
Háló nélkül, merész.
Keskeny dróton a talp,
Ha zuhan, odavész!

Jobbra-balra, ha dől, - az a csőd, az a vég...
De hogy megtegye, ő is oly lázasan ég,
A táv mind a négy negyedét!