A nagyfiúk - övék a kincs! -
Rakétákat imádnak;
A kicsik, fegyverük, ha nincs,
E földön mit csinálnak?

Egy csöves, nézd amottan,
Még pénze sosem volt,
Zsebében mégis ott van
Egy csőre töltött Colt.

 
 
 
 

Esténként véle szívesen
Barangolok lazán,
S az ujjam izzadtan pihen
A hűvös ravaszán.

Én célratörő, dolgos vagyok, felnőtt,
Ki felfüstölt, felpatkolt és felöntött!

 
 
 
 

 
 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

Emberkék járnak rettegőn
Az út jobbik felén,
Mi meg fegyverrel csettegőn
Hazánk minden terén.

Ki cső elé kerül, azoknak, pajtás:
„Arccal a falhoz! Állj! És semmi mozgás!”

Felejtés után kár kutatnod,
Pajtás, a patikákban!
Vegyél egy baltát legalább,
S légy ember, élj vidáman!

Magamból én kifordulok,
S egy pőre igazságot,
Egy balladát a fegyverről,
A fegyverről, a kedvesről
Nem rosszabbul előadok, Mint mások!

Fehérneműt meg ingeket?
Az sosem hasznosul!
Inkább lőfegyvert vegyetek -
Jobbra, a sarkon túl.

 
 
 
 

No, rajta mind! Ti gyorsan
Lövést tanuljatok!
Minden újságrovatban
Csak puskák, pisztolyok!

Csak lőjetek, kit sem zavar,
Embert, kutyát, cicát;
Nem tiltják, hála ég, hamar
A fegyver piacát!

 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

Ha „ágyúcskával” telt zsebünk,
Mely új, parányi, simuló,
A föld már párna-lágy nekünk,
S az ágy puha, a takaró.

A vér, a híg lüktet vadul
A halántékokon,
S megizzad, elkékül az ujj
A fegyverravaszon.

Mi kisemberek lennénk, törés a társadalmon,
De látjátok, ha oldalvást figyeltek majd reánk,
Szűk vállaink mögött áll egy pár, szomorú, zordon:
Két súlyos, véres háború, mit megvívott hazánk.

„Ha hallgatsz - hulla nem leszel!”
Csak vélelem és fals ezért:
Nem hajtanak minálunk fel
Fegyvert csak úgy a szép szemért!

 
 
 
 

Olcsó az élet, mit sem ér,
Fújj rá, s mint por - sehol!
Filléres, szálas ciginél
Hitványabb valahol.

És elszakad az élet,
Mint vékony cérnaszál,
Ha ujj ravaszra téved,
S ott rándulni talál!

Míg fegyvert venni egyszerű, problémánk nincs is ezzel,
Köpésnél könnyebb ölni, és tanultuk, hogy miképp!
Köröttünk látens háború dúl, ám csupasz kezekkel
Nincs géplopás, ijesztgetés, falhoz szegzés, egyéb!

Lövészet - régi szenvedély,
Nincs bőrszín, kor kizárva;
Lő ifjú, vén s egyéb személy -
Fehér, fekete, sárga.

Golyótól nincs, ki elszalad,
Nem véd pokol, menny tőle meg!
Magunknak lődözünk mi csak,
Ujjal nem ártunk senkinek.

Ismét az édes izgalom,
Megszoktuk, nem mese:
A gyilkos pózol címlapon,
S lengében kedvese.

Világunk pechesekkel telve,
Baltával mindahány,
S hüvelykmatyikkal... Ujjuk, persze,
A fegyver ravaszán!