Siess, éhes griff köröz a hazád felett!
Erdőn fészkedre tör, hogyha jő a tavasz!
Érzed, léptek nyomán lenn a föld hogy remeg?
Látod, sűrű köd hogy fed be dús réteket?
Ami harmatot forral - a gyűlölet az!

Gyűlölet feszül a duzzadt rügyekben,
Gyűlölet forr bennünk rejtőzködőn,
Gyűlölet-verejték bőrünkből serken,
Fejünkre tűz perzselőn!

Amott vérfoltok úsznak lenn, nézd, a folyón,
„Rendet vágni” hazánkban elszánt a Gonosz.
Fagyot érez a kéz a kardmarkolaton,
Verdes rút madár, kétség a homlokodon,
Rajta ráncokat gyűlöleted sokszoroz.

Gyűlölet csúfítja ifjaink arcát,
Gyűlölet árja a partra kiver,
Gyűlölet oltani készül a szomját
Ellenség vérivel el!

Most a gyűlölet foglyai lettünk, igen,
Mégse düh szabadít ki a fogságból ám.
Nem a vak, sötét gyűlöletünk idebenn,
Üde szél töröl könnyeket bús szemeken
Jogos és igaz gyűlölet kínja nyomán.

Gyűlölet... már a pohár csurig véle!
Idd ki - a gyűlölet áradást vár!
Szép, nemes gyűlöletünk szerencsére
Szívünkkel karöltve jár!