Az emberek „Viszlát!”, mondták a tengernek,
És hogy hozzá visszatérjenek,
Kívántak, s a vízbe kopejkát vetettek,
Én is dobtam ám - rubeleket.

Lehet, butaság volt, lehet, hogy nem ezt kell,
Mégse bánom... Gobseck nem vagyok.
Hátha egy egész más felfogású ember
Találja meg - nem ritka dolog!

Alámerül, rálel, örvendezik tényleg,
Néhány percig még csodálkozik,
Aztán lesz csak mérges: „Ej, micsoda népek!
Szórják a pénzt, sok lehet nekik!”

Mérlegel majd hosszan, fejét is csóválja:
„Rézpetákok... Nem nagy kár tehát...
De hogy rubelt dobni? Ez jött a szokásba?!
Látnám csak a tékozló pofát!”

Lássad, pajtás, itt van! Lehet belenézni!
Ám ne várd, hogy közlöm könnyedén,
Mit hagytam itt, vissza hogy akarok térni,
És főleg hogy - mit kívántam én!