Az emberek „Viszlát!”, mondták a tengernek, És hogy hozzá visszatérjenek, Kívántak, s a vízbe kopejkát vetettek, Én is dobtam ám - rubeleket. Lehet, butaság volt, lehet, hogy nem ezt kell, Mégse bánom... Gobseck nem vagyok. Hátha egy egész más felfogású ember Találja meg - nem ritka dolog! Alámerül, rálel, örvendezik tényleg, Néhány percig még csodálkozik, Aztán lesz csak mérges: „Ej, micsoda népek! Szórják a pénzt, sok lehet nekik!” Mérlegel majd hosszan, fejét is csóválja: „Rézpetákok... Nem nagy kár tehát... De hogy rubelt dobni? Ez jött a szokásba?! Látnám csak a tékozló pofát!” Lássad, pajtás, itt van! Lehet belenézni! Ám ne várd, hogy közlöm könnyedén, Mit hagytam itt, vissza hogy akarok térni, És főleg hogy - mit kívántam én!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2016