A ráncaidat simítsad ki, édes,
Hisz visszatértem. Itt vagyok veled.
Ha más is lettél tán, mama, nehézkes,
Te ifjú maradsz nékem, ne feledd!

Töröld le könnyed, nevessél nyugodtan,
Sok könnyet láttam én tíz év alatt,
Ha látom őket hullni, bár nem szoktam,
Zokogni szívből, azért még szabad.

Miért állunk a küszöbön, az útban?
Vezess a házba gyorsan és vígan.
Az ínség, félsz már mögöttem a múltban,
Szólítsál újra úgy, hogy kisfiam...

Mesélek arról, mint gyötört a bánat,
Az élet szürke köznapjairól,
Hogy láttam messzi tengeren csodákat,
És minden egyebet is valahol.

Csak ülj fejemhez, ahogy tetted régen,
És miként szokta, lágyan a kezed
Simítsa fiad szőke fürtjét szépen,
Ki boldog újra itt lenni veled!