A macskák éjt mind feketék,
Én - az vagyok nappal is.
E baj ellen nincs segítség:
Vizet köpülni dőreség, -
Bor nem lesz ugyanis!

Éppen így nem lesz -
Öszvérből ló soha,
Törpéből nagy csoda,
Bár pálmából bora.

Fekete színem, tény s való,
Árnyékban hasznos dolog:
Alig vagyok ott látható.
Fehérként - óvd, Mindenható! -
Csak szemfehér forog.

És mégis úgy van, -
Hogy egyről álmodom:
Világlok egy napon,
Bár pálmából borom.

A lelkem keblemben dalol,
Bár keserv a torkomon;
Végy észre engem valahol,
Légy, ki a szívembe hatol,
Mert éjem - zárt lakom.

És mégis úgy van, -
Hogy ismer az öröm,
Rám boldog nap köszön,
S lesz pálmabor - özön.