Hány csoda van, mi a köd mögött meglapul;
Nem lehet rálelni, megfogni mind.
Kísérlet kettő volt, hármat kíván az Úr,
Balga dolog meghátrálni megint.

Életre tanuld meg, el ne feledd,
És esküként mondogasd közben:
„Nem vesztheted hited a ködben,
És magad sem veszítheted!”

Volt ellenségünk és aggódtunk mindenért,
Ám a köd sokunknak pajzsa maradt.
Áldásos missziód, köd, mára véget ért,
Lepned a tajgát már nem feladat!

Életre tanuld meg, el ne feledd,
És esküként mondogasd közben:
„Nem vesztheted hited a ködben,
És magad sem veszítheted!”

Titkokat rejtő, a némaság övezte
Természet-sámán megbűvölte őt:
Ősz hajú őrnek a ködöt megtette
Aranya, fehér s fekete fölött.

Életre tanuld meg, el ne feledd,
És esküként mondogasd közben:
„Nem vesztheted hited a ködben,
És magad sem veszítheted!”

Hát, az derül ki, hogy számunkra nincs esély?
Szemben a köddel az ember veszít?
De az emberi melegtől, bármily csekély,
Máris a köd felemelkedik itt.

Életre magold be, el ne feledd,
És esküként mondogasd közben:
„Nem vesztheted hited a ködben,
És magad sem veszítheted!”