A puszta téren és parádés marson, A körletben, őrségben napra-nap A honvéd szolgál névtelen, kitartón, De érdemrendet ő aligha kap. Dúl vihar vagy bőg az orkán, Néki mindegy, hogy melyik. Reggel óta áll a vártán, S ott lesz másnap reggelig. „Fegyverfogás! Igazodás! Futás!” - Közben mondogatom: Dalolj! Az ám! Egy-két, egy-két, Sorsunk egy lét, Ha fárasztó gyakorlaton - Könnyű csatán! Ellen, hogyha jő, asszonynép zokog - Lőszert készíts ágyúhoz elő! Szótlan harc előtt, harcban bősz vagyok, Harc után - kenyérre kenhető... Csak küldözgetnek, leizzadok hétszer, Egy lejjebbvalót mindenki szívat; A főkaput mégis egy közlegénnyel Őriztetik, mert ez már így divat. Bármennyire görbítsék meg, Újra egyenesedik; Szurony, golyók - dőre fémek, Ha a honvéd eszes itt. „Szuronyt szegezz! Szuronyt levesz! Kúszás!”- Közben mondogatom: Dalolj! Az ám! „Üsd! Adj neki!” To be or not to be, - Ha fárasztó gyakorlaton - Könnyű csatán! Ellen, hogyha fut, díszsortűz ropog - Hej, te újonc, bort hozzál elő! Szótlan harc előtt, harcban bősz vagyok, Harc után - kenyérre kenhető!
* * *
Azért, hogy nincs az ágyúinkon ponyva, A bűnösök mi lennénk, katonák? Míg fütykösét az ellen el nem dobja, Itt birkózás lesz, háborús világ! Lövegekbe, mozsarakba Én soha nem töltenék; Céllövölde sem láthatna, Fenyőfát díszítenék. Ma délelőtt Parancsba’ jött, Hogy fellélegzés van soron... Dalom vidám, Mint mindig rég: A baj - csak semmiség! De fárasztó gyakorlaton, S nehéz csatán. Minket bántanak, vállam, nem hagyod! Félre azt, ki holt, ki menthető! Csendes harc előtt, harcban bősz vagyok, Harc után - kenyérre kenhető!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2017