Igen tisztelt tévéadás,
most szombaton, szinte bőgve,
A tévéhez rohant minden
dácsabeli gondozott,
S ahelyett, hogy mosakodna,
enne, szúrna és kidőlne,
Ez az egész bolondház
a képcső előtt szobrozott.

A hadaró és a zűrös
kezét törve dörmögött:
Bambán áll a tudomány
a Bermuda-rejtély fölött.

Az agyakat szétvetette,
tekervényeket cibál,
Ezért újabb injekciót
ad nekünk a hospitál.

Tisztelt szerkesztő! Nem lenne
egy új reaktor jobb téma?
Vagy a „Lunohod”, a kedvenc?
Hiszen nem korrekt dolog
Fenyegetni tányéraljjal,
mondván, röpköd a sok béna,
Ebfejeket ugattatni,
beszéltetni a romot...

Mi is értünk egy és máshoz:
folyvást tányért tördelünk,
Ettünk róluk kutyát is, ha
nem füllent a séf nekünk.

Gyógyszer doszt van, ám WC-be
szórjuk, nem vagyunk hülyék,
„Dolce vita” volt, de akkor
jött Bermuda... Állj, elég!

Nem csináltunk mégse botrányt,
hiánycikk a főparancsnok,
Kevés az igazi balhés,
így vezérek sincsenek.
De nem kell a tévé-nonszensz,
halandzsából itt is van sok,
Ne süssék túl a libánkat
gonosz ellendrukkerek!

Ördögeik ber-mutálnak, nem
lesz nóta, én megmondtam,
Mindezt Churchill találta
ki még kilencszáztizennyolcban.

A tűzről, a robbantásról
TASZSZ-nak írtunk mi magunk,
Az ápolók lerohantak, így
most fixálva vagyunk.

Aki nagyon harcos volt,
azt ágytámlához kikötötték,
Epilepsziás száj habzott,
bár fogkrémet sem evett;
„Oldjátok a törölközőt
rólam le, ti gonosz törpék,
Nem Bermuda, - csuda, hogy
még lelkünk ki nem szenvedett!”

Negyven fő hevült izzásig,
és felváltva háborog,
Felizgatta őket ez a
háromszögletű dolog!

Szinte mind eszét vesztette,
hogyha nem is volt neki,
Le is tiltotta a tévét
Margulisz, a fődoki.

Ablaknál áll ez a kígyó,
eldugta a csatlakozót,
Jelt adott a felcserének,
zárja el a készüléket.
Így nekünk a tű maradt csak,
hogy kövessük azt a hajót,
Ami eltűnt Bermudánál,
s ott leljük az örök véget.

Holnap reggel gyermekeink
megkérdik, ha bejönnek:
„Apu, mit is mondtak neked
eme doktorjelöltek?”

Nem mindegy, hogy mi a válasz,
ezért mondunk igazat:
Karnyújtásnyira a csoda,
de azt néznünk nem szabad!

Rugyik fogász, bedolgozó...
Van egy Grundig készüléke,
Éjjelente csavargatja,
„Német hullámot” keresi.
Csempész-cuccal üzletelt ő,
jobban kapcsolt az elméje,
Hozzánk baljós dühvel jutott,
s nagylábujján szám volt neki.

Megrázott a hír, amivel
hozzánk feldúltan bejött,
Hogy a kutatóhajónkat
elnyelte a háromszög.

Megdőlt, üzemanyag elfolyt,
darabokra esett szét,
Két társunkat a halászok
eszméletlen mentették.

Üveg alatt hozták őket
tegnap be a kórházba,
Mindegyiket gyötörte
a borúlátás ördöge,
Elszökve az ápolóktól
a gépész azt pofázta:
Az a bermudai sokszög
a Föld nyitott köldöke.

„Mi történt ott, hogy úsztad
meg?” - faggatták a betegek,
De ő csak a fejét rázta,
pöckölte a csikkeket.

Egyszer felsírt, majd nevetett,
berzenkedett, mint a sün.
Gúnyolt minket, de mert bolond,
szerintem ez nem is bűn!

Szólt egy régi piás, aki
szeret balhét provokálni:
„Igyuk ki a háromszöget,
hárman egyen osztozunk!”
Begurulva egyre mondta:
„Essünk neki, nincs mit várni!
Lehet tőlem téglalap, kör,
de mi vele kitolunk!”

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 

Vad az ötlet, nem akarjuk,
hogy erről most döntsenek,
De a fődokin át jöhet
önöktől majd üzenet!

Tisztelettel... Név és dátum...
Válaszbélyeg csatolva.
Ha hallgatnak - írunk másnak!
Van „Sportlottó” csatorna...