Megjövök a munkahelyről,
Falhoz a szerszámokat,
Benézek... Hát, nejem mellől,
Ki az ágyból egy alak!

Persze, rákérdezek zordan:
„Ez ki volt?”
„A Szentlélek!” - nejem nyomban
Válaszolt.

Kapjam el csak azt a Lelket,
Adok én majd neki szentet!
A lelkek sem egyformák:
Szent vagy? - Akkor hagyd Máskát!

Habár véred kék is lehet,
És csontjaid fehérek,
Tudom - Krisztusig elmegyek -
Nem bocsájt meg tenéked!

Rossz természet ez a Máska,
Botrányokra éhezik,
Megsértődött a balgája:
Megzavartam, úgy tűnik!

Én először kedveskedve:
Semmi vész...
Ő a falhoz, ijedezve:
„Nem, és kész!”

Hát, a fogam közül akkor
Ezt vágtam hozzá haragból:

„Kora matuzsálemi kor ugyan,
Hatezer év legalább,
Mégis tart minden faluban
Két-három ilyen babát!”

Azt javalltam Máriának -
Van még itt fantázia! -
Tudod mit? Jövő vasárnap
Így cselekedj, Mária:

Reggel, mintha eltávoznék,
Zajt csapok,
Te meg mintha beengednéd...
Menni fog?

Takarjad be a dunyhával,
Dúdolj... Jövök sodrófával!
Ő - szárnnyal, én - karóval,
Zsoltár ellen valóval!

Persze, hogy feladja... Máska
Így marad szeplőtelen.
Sátán ez az Angyal, bárha
Megadja magát nekem!

...Üvöltözve berohanok,
Merthogy félős, kiderült...
„Hol a Lélek?” Máska zokog:
„Hát, a vágyott - elrepült!..”

„Mi történt, én nem is értem,
Hogy tudott?”
„Elrepült!” - így feleségem,
„Láthatod...

...Előbb zsoltárt olvasott,
Majd szárnnyal csiklandozott...”

„Férjed él, s te így rászeded!
Ó, te hitvány feleség!..”
Meglengettem „fegyveremet”,
Nesze, Sátán, nesze még!