Gőzhajók nem kötnek ki, jégben,
Üvegben mintha áll a dokk.
Az időjárás nincs kedvében,
Egész földünkre ráfagyott...

Az Egyenlítőn hó szakadt,
S a néger, jaj, pucér!
A teste védtelen maradt,
Nem víz hűlt benne: vér.

Sztambulban szitkozódott egyre
Noé kortársa: Nem lehet,
Mert erre biztos emlékezne,
Tavasszal ily kemény hideg!

A lelkem feldúlt és zavart,
Így hat az úri kegy:
Valami engem megkavart,
Valahol félremegy...

Templomnál szajkózzák koldusok:
Hidegből néktek is kijár,
S ha már a lelketek megfagyott,
Hát, értetek kicsit se kár!

Lenn, ott Dél-Itáliában
 .........................
És a csípők kalodában
Senyvednek.