Kezemben gitár... Falak, húzódjatok széjjel!
Szabadulni nem tudok, Fortunám egy átok!
Vágjátok át ereim, torkom éles késsel,
Csak az ezüst húrjaim el ne szakítsátok!

Földbe takarózom, készen elenyészni.
Ifjú lévén, értem ki miért nem álltok?
Lelkembe gázoltok azt részekre tépni,
Csak az ezüst húrjaim el ne szakítsátok!

Elvettétek gitárom, véle szabadságom.
Ellenálltam, s bőgtem így: „Mocskosak! Zsiványok!
Sárba, vízbe vessetek, én még azt se bánom,
Csak az ezüst húrjaim el ne szakítsátok!”

Ej, mi ez, bátyáim? Nem látom többé meg
A nappalok fényét, éji holdvilágot?
Rabbá téve, lelkemet előbb megtörtétek,
Most meg ezüst húrjaim - elszakítottátok!