Míg ti itthon kádban, jó melegben,
Kellemesen áztok szerteszét,
Ő kivágta ott a nagy hidegben
Szikével a saját vakbelét1.

Szíve minden dobbanását hallja,
S látja, amint ugrál odabenn,
Ily tükörbe nézni nektek, sajna,
Polgártársak, nem kell sohasem!

 
 
 
 

Cél: a szervhez mind közelebb járni,
Csak a fájás csillapodna bár!..
Könnyebb annak sérvét operálni,
Ki az Antarktiszt legyőzte már!

 
 
 
 

 
 
 
 

Míg ti itt a vodkát pusztítjátok,
Nagy kortyokban buzgón nyelitek,
Ő magán a varrást - felfogtátok? -
Nagy öltések révén ejti meg.

Tudnotok kell: ő a hős, a bátor,
Nincsen másutt ily emberfia!
Mit nekünk Antarktisz, Arktisz mától,
Mit Lengyelhon és Albánia!