A mi mércénk szerint ez nem volt sok itóka,
Ugye hogy így van, mondjad, Szerjóga!
Ha nem főznének fűrészporból vodkát,
Még öt üveg sem hozná a normát!

...A második fogyott, ahol takart a szeglet,
De ekkor ez volt még csak a kezdet,
Majd kinn a téren, homokozó szélén,
Aztán sötét lett... ájulás révén.

Én éhes, kimerült, üvegem szájba vettem,
S üvegre hajzón bekeményedtem.
Mire a járőr leparkolt mellénk,
Hét decit biztos ittunk fejenként!

Egy harmadikat is bevettünk, nem jól tettük,
Baj lett belőle, mert erőltettük.
A társunknak a szemüvege ráment,
Borosüveggel kapott rá áment.

A szerv felszólított, hogy hagyjuk abba nyomban,
És semmi balhé, húzzunk el onnan.
A „húzzunk” szót én elfogadtam bölcsen,
De már az „el”-től be is pörögtem.

Ha szidtam bárkit én, hát számítsak szigorra!
De ilyen nem volt, igaz, Szerjóga?
Hogy felbuktam, az tény: agyam leblokkolt,
S hogy ordibáltam, eltompulás volt.

...Pár szó... engedje meg, nem jegyzőkönyvbe mondom:
Mire tanít az iskola, otthon?
Az élet sújt le ily dorbézolókra.
Helyes, hogy ez lesz, igaz, Szerjóga?

Majd szól ő józanul, ha reggel tájt felébred:
Büntessen, sújtson engem az élet!
Engedjenek most, így korrekt az üzlet,
Vesződni kár is, ha élet büntet!

Ne nézzék kétkedőn, ha bólogat Szerjózsa,
Megértett mindent az első szóra!
A hallgatása: lehűlt indulatból,
Belátni képes, világos agytól.

Ne fogjanak le most, sír értünk számos árva,
Medvegyki rám vár, Himki meg rája!
De mindegy már, nekünk busz több ma nem lesz,
A metró zárva, fel taxi sem vesz.

Azért csak kellemes, hogy minket itt tisztelnek:
Még be is hoznak, le is ültetnek!
Nem egy kakas, mely kukorékol reggel,
Emberhez méltón - őrmester kelt fel!

Majdhogynem zene szól, midőn elbúcsúztatnak.
Dugtam el pénzt is, elisszuk aznap...
Utunk nem könnyű, kemény a próba!
Aludj hát, pajtás, aludj Szerjóga!