Szeptemberben kezdődött
A suliban minden,
Az évnyitón összejött
Mindenki szerintem.

Egy mesélt: én pecáztam,
Másik: vadra lestem...
Százórányi túlzás van
A történetekben.

Volt, ki otthon töltötte
Nyarát a lakásban,
S a fiúkkal közölte:
Járt Szibériában.

Vityka lelkesen szavalt,
Ivánnal nem békél,
Nyáron vidéken nyaralt,
Iván a tengernél.

Vityka Krimben sose járt,
De Ivánnal „bokszolt”,
Bizonygatta ő kivált,
Falun sokkal jobb volt.

Ott a papa vitte mindég
Éjjel az Onyega-tóra,
Volt ez, volt az, más is volt még,
Sok vidám, kalandos óra.

Hogy? Vadászat? Marhaság!
Mit nem mondasz, pajtás!
A tenger az más világ,
Jacht van ott, vitorlás!

A folyó, hol más víz jár,
Sekély, Vityka érvel.
Ványa szája habzik már,
Nagyzol tengerével.

Ott alhatsz a víz színén!
Szólt Ványa kigyúltan,
Öt nap alatt úszni én,
Becsszó, megtanultam!

Számos kagyló, tintahal,
Koráll mindenféle,
S egyszer kitört egy vihar,
Húsz volt erőssége!

Ugráltak a delfinek
Csapatokban szerte,
Ványa így tetézte meg,
Fantáziált persze.

Kiabáltak, vitatkoztak,
A csengőt is majd lekésték,
De időben rájuk szóltak,
S őket osztályba terelték.

...Ami ott esett, nem semmi:
Első nap - s elégtelen...
Vityka nem tudott felelni
Földrészekből helyesen.

Kérdezték őt dedós szinten,
Ismétlés, mondhatni csak!
Tavaly voltak, ötödikben
A földrészek tananyag.