Marinának
Hogyha dőzsölök - tengeri cár, -
Csak kiálts: „Nyeljed el csalimat!”
S nyomban partra vetem ki akár
Kincsem mind, víz felett és alatt!

Fenn a csúcson kristálylak néki lesz.
Én láncán híznék, féltékeny eb.
Felé forrásom, ezüst csörgedez,
És arany mezőm is integet!

Ha mint eb vagyok és nincstelen,
Ha az ínség a házamon ül,
Te segítesz, Uram, majd nekem,
S óvod éltemet önzetlenül...

Fenn a csúcson kristálylak néki lesz.
Én láncán híznék, féltékeny eb.
Felé forrásom, ezüst csörgedez,
És arany mezőm is integet!

Senkit véled én össze nem vetnék,
Lőj agyon, ítélj bárhogyan el.
Látod, benned gyönyörködöm egyképp:
Mint Madonnájában Raffael!

Fenn a csúcson kristálylak néki lesz.
Én láncán híznék, féltékeny eb.
Felé forrásom, ezüst csörgedez,
És arany mezőm is integet!