V.Tumanovnak
Pimasz egy kitörés,
Az volt, nappal, bután...
Őrt a földre le, és
Nosza, orrunk után!

Pont az őrséggel szemben,
Mi, a két szuszogó,
Talpra, s futunk veszetten,
Hol derékig a hó.

Már lefektetve földre a fogolysor,
És vén „fűrész”: sziréna jajgatott,
Majd gyilkos fegyver három őrtoronyból
Esőt reánk ólomból szórt legott.

Rögtön elhasalunk,
Orrunk hóba bele,
Szimatolja szagunk
Ebek vad serege.

Kilencgrammosból tűzözön,
A cső nekik szoros!
És vergődünk célgömbökön,
Mint karón ildomos.

A part a cél, hová elérnünk kéne,
De fönn és fentről már eldöntetett:
Lövészek által célba lettünk véve,
Ezen röhögni persze jót lehet.

Lett volna néznem ok,
Kivel indultam el,
Kivel kockáztatok
Talpamat dobni fel!

Valahol láttam őt már,
Csal az emlékezet...
Hörgök rá: „Mondd, ki volnál?
Melyik a cikkelyed?”

De késő volt... Golyók érték keresztben:
Tarkó, derék meg kétoldalt a váll.
Loholva észre rögtön nem is vettem,
Hogy lekaszálta őt a rút halál.

Szólok futva elöl:
„Lemaradsz, mi a baj?”
Ő meg oldalra dől,
Agya szét, mint a vaj...

Víz kivert! - Rongyos ruhám
Megszáradt testemen,
S lőtt a huzagolt reám,
Mint egy ütközeten!

Kövekhez bújtam, mint mellhez a kisded:
Ne fuss, ha jönnek közel a kutyák!
Az ebek nyalták mindenütt a földet,
Keresve társam szétloccsant agyát.

Ahogy feltérdelek
Szidva földet-eget,
Látom, fegyveresek
Várnak rám módfelett.

„Nesze, dög!” köpték-rúgták
Társam porhüvelyét,
„Fogásért ötven suskát
Kapunk... Érted - fügét!”

A brigád előtt elvonultunk sorban,
Le a havat, és benn a zóna várt;
Az elfogók bízhattak jutalomban,
Nekem szökésért új ítélet járt...

Kemény voltam előbb,
De felhagytam vele,
Egy teljes raj ütött,
Kétszer fáradt bele.

Másvilág? Ott se félek,
Mindkettő ütlegel:
Fenn vernek - ide térek,
Lenn vernek - oda fel.

 
 
 
 

A büszkeségem bölcsen elrejtettem,
Ők nyalták büszkén, láttam, szájukat.
Én sebem nyalni az „egyesbe” mentem,
De nem csináltam jól, mert heg maradt.

Ha ő el nem esik,
S folyó mellett futunk,
Mancsra, kézre nekik
Mi aligha jutunk!..

Ennyi volt, mese volt,
Kelepcében a vad,
A vadász letarolt,
Fél pofám, ha maradt...

...Szirénák bőgtek, sorompók keresztbe,
Eb-szűköléssel telt éjek sora.
Mi kell? Az kell, hogy szórjál sót sebedre,
S az fájjon úgy, hogy ne felejts soha!