Nyílt vizekre érve
Alámerülünk,
S köpünk nyárra-télre
Akár egész évre.
Ám ha felfedeznek,
Szirénák jeleznek,
S nagy baj az nekünk!

Mentsétek lelkeinket!
A légszomj kínoz minket.
Mentsétek lelkeinket,
Siessetek!
Halljátok, máris gyengül
SOS-ünk veszettül,
S a rettegés szívünket
Repeszti meg!

Bár erek repednek,
De nincs föl utunk!
Mert balján a dekknek,
És jobbján a dekknek,
Meg menetirányban
Csak csápos halál van,
Így át nem jutunk!

Mentsétek lelkeinket!
A légszomj kínoz minket.
Mentsétek lelkeinket,
Siessetek!
Halljátok, máris gyengül
SOS-ünk veszettül,
S a rettegés szívünket
Repeszti meg!

A mély viszont itt lenn
Szabad világunk!
Fel aknák közt innen?!
Oly őrült itt nincsen...
„De pánik sincs! Farba:
Bevágunk a partba!”
Szólt kapitányunk.

Mentsétek lelkeinket!
A légszomj kínoz minket.
Mentsétek lelkeinket,
Siessetek!
Halljátok, máris gyengül
SOS-ünk veszettül,
S a rettegés szívünket
Repeszti meg!

A hajnal, ha itt van,
Felúszunk... Ukáz!
Ha halnunk kell ifjan,
Jobb nappal és nyíltan.
Vagy nem veszik észre...
De lég se... már lég se...
Jaj, sejlik a gyász!

Mentsétek lelkeinket!
A légszomj kínoz minket.
Mentsétek lelkeinket,
Siessetek!
Halljátok, máris gyengül
SOS-ünk veszettül,
S a rettegés szívünket
Repeszti meg!

És felszínen újra,
De kiút - sehol!
Hát, húzunk a dokkba
Gyors torpedó módra,
S mert kezdetnek, végnek
Itt vége van tényleg,
A mólókba végleg
Befészkelünk jól!

Mentsétek lelkeinket!
A légszomj kínoz minket.
Mentsétek lelkeinket,
Siessetek!
Halljátok, máris gyengül
SOS-ünk veszettül,
S a rettegés szívünket
Repeszti meg!