Sepertek mindenütt, ne leljek nyomokat...
Hát jó, csak szidjatok, és kürtöljétek: szégyen!
A célom - horizont, a széle - célszalag,
És elsőként kell nékem azt elérnem.

Nem volt mindenkinek tetsző a főszabály,
Így kelletlenül álltak ki a rajtra.
Hogy versenyezni majd az úton lesz muszáj,
És azon is csak előrehaladva.

A mérföldeket gyűjtöm szorgosan,
És hajtok dróttal párhuzamosan,
De járművem előtt mindég egy árnyék,
Hol macska az, hol feketében más még.

És bot küllőm közé nem egy jut, tudva van,
Találgatom, mivel és hogy csapnak be engem.
Tudom, fölényesen hol zárják már utam,
És hol húznak majd drótot át keresztben.

De műszert is lesek. Porszemből könnyedén
E sebességnél puskagolyó válik.
És ujjam görcsben áll a kormány kerekén,
Hogy átjuthassak még csavarhúzásig!

A mérföldeket gyűjtöm lelkesen,
És hajtok drótnak merőlegesen.
Már csavarokat húznak. Kell sietni!
A drótot nyakig ne tudják emelni.

Az aszfalt olvad és a hűtő szinte ég,
De már a cél közel, gyerekség innen, tényleg.
A pőre mellemmel szakítok drótot szét.
A gyászt dobjátok el! Hisz élek! Élek!

Kik kemény fogadást erőltettek reám,
E számításban aljasságuk ott van.
A tét megrészegít, de mondj akármit ám,
Én fékezek a csúszós kanyarokban!

A mérföldeket gyűjtöm, halmozom,
Kötél, huzal, drót nem kurtít azon.
Csak veszteseket térítsetek észre,
Ha feltűnök a horizonton végre!

Célom, a horizont - mint volt - oly messze még.
Nem tépek szalagot, de legyintek a drótra,
Mert eddig nyakamat nem vágta-szelte szét,
Bár bokrokból lövik a kerekem naponta.

Nem rubel csábított, hogy versenyezzek én,
De így kérleltek: „Ne hagyjál ki sanszot!
Derítsd ki, van határ a világ peremén?
És tágíthatók ott a horizontok?”

A mérföldeket gyűjtöm hegymenet,
És nem hagyom, hogy hátba lőjenek.
De fékem nem fog, és így minden eldől!
A horizonton túlfutok - menetből!