Ily füsttől a tükörben semmit se látni,
Még arcát sem annak, ki mered felém;
A párok bár fáradtak keringőt járni,
A dalt mégis végéig éneklem én!

Az előírt nóták mind rég
lejátszva,
A pohárban bor tüzelt még,
s hunyt lángja,

Hogy szóljak, csak percnyi a sokk
ha volt,
De kiinnom szótlan lesz jobb
a bort...

Nem kényeztet fél éve már a nap fénye,
A lelkek is kihűltek a jég alatt,
És látom, hogy várni is kár enyhülésre,
Az emlék se melenget, hideg marad.

Az előírt nóták mind rég
lejátszva,
A pohárban bor tüzelt még,
s hunyt lángja,

Hogy szóljak, csak percnyi a sokk
ha volt,
De kiinnom szótlan lesz jobb
a bort...

És húzzák a zenészek fáradtan, rontva,
A záruló körből nincs kiút, remény...
Csak türelem! Távoznom jobb mosolyogva,
A dalt mégis végéig éneklem én!

Az előírt nóták mind rég
lejátszva,
A pohárban bor tüzelt még,
s hunyt lángja,

A tükrökből mind fakóbb kép
köszön...
És jobb lesz, ha poharam szét-
töröm!