Cigaretta füstje szállt magasba,
Kacskaringós, szürkéskék színű,
Falon túlról halk muzsika hangja,
S nekünk úgy tűnt, minden egyszerű.

Mosolyogtunk, sok bort ittunk, pezsgőt,
Emlegettünk semmi dolgokat,
Arról nem beszéltünk csak, mi legfőbb,
Arról hallgattunk csak nagyokat.

Igen, arról te sem mondtál semmit,
Hangunk fals volt és kényszeredett,
Megtehettél volna értem ennyit,
Én is színleltem, hogy feledek.

Boldogságot teremtünk magunknak,
S úgy tetszett, ez nem nehéz dolog;
Idővel majd messze tűnnek-múlnak
Örökre a gondok és bajok.

Együtt akartunk megöregedni,
De beláttuk, hogy nem ez a cél:
Többet kell a boldogságért tenni,
Szerelem kell, nem közös fedél.