Nevem eddig volt nekem vagy negyven,
Útlevelem is akadt vagy hét,
Nő, ki nékem dorombolt, volt hetven,
Kétszáz ellenség vert volna szét.
De én azt se bánom!

Hogy én mit törekedtem,
Hogy én mit hadakoztam -
Mégis, hogy verekedjem,
Egyre mindig akadtam.

Lehet, zajosan élek és hosszan,
Lehet, hírnévre méltó vagyok,
Nem írnak majd nekrológot rólam
Lenn és hátul a kurrens lapok.
De én azt se bánom!

Hogy én mit hadakoztam,
Hogy én mit törekedtem -
Mégis társra akadtam,
Hogy majd lerészegedjem.

És bár fényesben mindenben hittem,
Szovjet népünkre szép jövő vár,
Nem lesz szobrom a téren szerintem,
Ahol Péternek díszkapu áll.
De én azt se bánom!

Hogy én mit törekedtem,
Hogy én mit hadakoztam -
Mégis részeges lettem,
Mégis mélyre lecsúsztam.

Szerzek nótákat zsebtolvajokról,
Sorsuk, drámájuk az ihletem,
De a reklámok sztár-dalosokról
Nem említik sosem a nevem.
De én azt se bánom!

Hogy én mit törekedtem,
Hogy én mit hadakoztam -
Mégis kézre kerültem,
Folyton rács mögött voltam.

Mondják, helyre jön minden majd, persze...
Semmi szesz? Sorsom ez nem lehet!
Mindegy, pénzre nem lesz soha verve
Képem, mondjuk - a címer helyett.
De én azt se bánom!

Így miért törekedjek?
Így miért hadakozzak?
Hogy mindent kiismerjek,
Kell, hogy jócskán bekapjak!