Egy óráig még ágyútűz pöröl.
Egy óra gyalogságnak pihenésül.
Egy óra még, mi dönt sorsunk felől:
Kinek kitüntetés, kinek egy „láda” végül.

Egyetlen sort se ír most senki sem,
A tüzérség - Hadisten. Áldjuk egyre!
Mert büntetősök volnánk, s mint ilyen
„Én, kommunista...” - írnunk, hogy lehetne?!

Ha támadunk, vodkát ugyan miért?
Mi még civilként porciónk bevettük.
„Hurrá, roham!” - nem ordítjuk ezért,
Halállal játszunk bár, de szótlan tesszük.

A büntetős törvénye egy lehet:
Üsd-vágd a fritzet, ahogyan csak éred,
S ha nem lyukasztja ólom melledet,
Még rendjel is jár „Bátorságért” néked.

Szuronnyal döfj! Vagy jobb: birokra föl!
Az biztosabb, midőn lezajlik csendben.
Ha élve szöksz a rút Kaszás elől,
Örvendj, te rongyos, mázlid volt, kegyetlen!

Az ellen számol: nem tartunk mi ki -
Feléget várost, erdőt, de a fákat
Koporsójához fogja irtani,
Ha zászlóaljunk áttör és letámad!

Hat óra pont... Az össztűz most kitör,
Gyerünk, Hadisten! Lőj - de szünet nélkül!
Egy óra még, mi dönt sorsunk felől:
Egy pár kitüntetés, és sok-sok „láda” végül...