Egy óráig még ágyútűz pöröl. Egy óra gyalogságnak pihenésül. Egy óra még, mi dönt sorsunk felől: Kinek kitüntetés, kinek egy „láda” végül. Egyetlen sort se ír most senki sem, A tüzérség - Hadisten. Áldjuk egyre! Mert büntetősök volnánk, s mint ilyen „Én, kommunista...” - írnunk, hogy lehetne?! Ha támadunk, vodkát ugyan miért? Mi még civilként porciónk bevettük. „Hurrá, roham!” - nem ordítjuk ezért, Halállal játszunk bár, de szótlan tesszük. A büntetős törvénye egy lehet: Üsd-vágd a fritzet, ahogyan csak éred, S ha nem lyukasztja ólom melledet, Még rendjel is jár „Bátorságért” néked. Szuronnyal döfj! Vagy jobb: birokra föl! Az biztosabb, midőn lezajlik csendben. Ha élve szöksz a rút Kaszás elől, Örvendj, te rongyos, mázlid volt, kegyetlen! Az ellen számol: nem tartunk mi ki - Feléget várost, erdőt, de a fákat Koporsójához fogja irtani, Ha zászlóaljunk áttör és letámad! Hat óra pont... Az össztűz most kitör, Gyerünk, Hadisten! Lőj - de szünet nélkül! Egy óra még, mi dönt sorsunk felől: Egy pár kitüntetés, és sok-sok „láda” végül...
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2018