Ezt a csatát soha nem feledem,
Végtől a lég is bűzlött,
Csillageső hullt alá nesztelen,
Égi sok küldött.

Hullt másik is... Kértem én egy valamit:
Ott ne maradjak holtan!
Így buta csillaggal életem itt
Összekapcsoltam.

Szólt az ukáz: „Fel a csúcsra, hurrá!,
Lőszeren nem spórolva!
Második csillag hull érte alá
Váll-lapotokra.”

Hittem, a vésznek már vége lehet,
Ezt is megúsztam rendre,
Ekkor egy eltévedt csillag esett
Pont a szívemre.

Égen a csillag, mint tóban a hal,
Jut minden főnek rendben,
Túlélnék, járnék én csillagokkal
Hősi szerepben.

Fiamnak átadnám e csillagot,
Emléket gyújtson...
Függve az égen csak elveszne ott -
Nincs hova hulljon.