Nőügyben most kemény vagyok,
Egy mércével mérek-szabok:
Mindegyikük egyforma nekem.
Lehet akármilyen okos,
Kikent-kifent és divatos,
Szembe jön - kitérek hirtelen.

Egykor szintén lezser voltam,
Mosolyogtam, udvaroltam,
Sőt, egy évig éltem eggyel én.
Most ügyet sem vetek rája,
S köpök rá, hogy bácsikája
Szolgált hajdan „szervek” térfelén.

Én a nőket félre, hátra,
És hogy velük közös ágyba?
Nevetek rajt’, ennyi az egész!
Ha térdükön esedeznek,
Betudják extrém esetnek,
Lefektetniük úgy is nehéz!

Miért küzdök ilyen hévvel
Fajunk gyengébbik nemével?
Előttem ők - mint a tenyerem!
Studírozva ötven éve
Ismerem őket betéve,
Most, így kerek nyolcvanévesen...