Sok gépkocsi jár, itt egy még nyargalász,
A végcéljuk pontosan adva;
Ancsárov dalából talán ez a MAZ,
Mely Kászpi-heringgel van rakva.

Mint tarisznyás koldus, ki úttalan jár,
A kopejkát spórolom ésszel,
És erőm is beosztom ésszel, habár
A panaszom rongyokba vész el.

Hová és miért? - csak az élhet, ki tud.
És tudnék én, meg se feszülve,
Fölkelni a dalhoz, bár álom se jut,
A hóvihar, hogyha elülne.