Szó sem lehet ma ülésről, tárgyalásról,
Rágva zablám, mint egy ló, úgy vágtatok:
Megjött végre a barátom Magadánból,
Létezhet-e ennél fontosabb dolog!

Kolimai fővárosról fest majd képet,
mond meséket;
vodka közben a kedvemért sok furcsáról
majd beszámol!
Lehet, hogy a lány, ki sokat
várt reá, most sírva fakad,
s torka szorul, hogyha hall majd Csukotkáról.

Új regénybe nem is kezdek biztos mától,
Arcul köphetsz mérgedben, föl sem veszem.
Nem mindennap jönnek haza Magadánból
Az én legjobb barátaim hirtelen!

Hallod, pajtás! Kérdez ő majd persze engem:
minden rendben?
És megkínál vodkával is, teszi bátran,
erre vártam.
Aztán nótázgatunk ketten,
persze, gitár a kezemben!
„Két gitár” vagy két új mese, az is párban.

Nem hagyom el - Tévedett-e, dönt magáról...
Mit is számít, hogy a kedves várta őt:
Megérkezett a barátom Magadánból,
Megkérem, hogy ne faggassa ki a nőt!

Nem érkezett ő egy napra, jut ideje
majd mindenre!
Húsz nap a „kiküldetése”, áldoz rája,
gondok - hátra!
Megnéz minden hoki-meccset, szurkol, aztán
lefogy jócskán,
és felkészül a nagy visszaindulásra.

Kétbőröndnyi verset hozott a javából,
Jó, hogy van, ki várja, s várni tud reá!
Megjött végre a barátom Magadánból,
Jó, hogy van érkezni honnan, és hová!