Tükörjég ez a Föld, tükörjég,
Egész év véges-vég tükörjég.
Mintha nyár, sem tavasz nem lenne,
Mint halott, hófehér bolygónk leple,
Önmagát zúzza jégen a nép.

Nem is érve a Föld felszínét,
Ha azt körberepülnék rajokban,
Egyik-másik, habár nem is vét,
Lehull mégis, és ott tükörjég,
Ott a csizmák legázolják nyomban...

De a jég, bár tükör, mégis jég,
Nem egy gyermeki korcsolyapálya!
Járni rajt’ vadnak tán semmiség.
Tükörjég! És a kétlábú nép,
Az is kénytelen le négykézlábra...