Mindegyik cár fiainak
megtiltotta,
Hogy a Gurevicsék
házát látogassa.

Rabinovicsékét se,
meg Sifmanét se!
(Sifmanék csak rím
kedvéért idevéve.)

Gurevicsékről lesz
itt szó elsősorban,
Lányaikhoz a cárfiak -
megszállottan...

Három lányuk: három nővér,
három szépség;
Cárok féltik fiaikat,
semmi kétség.

Gurevicsék örökösen
gondban voltak:
Lányaikért szabályosan
éltek-holtak!

Dalt daloltunk volna róluk,
föl se kérve,
De mindhármat boszorkányság
vádja érte.

És a cárok megégették
mind a hármat,
Cárevicsek sírtak-ríttak,
nagy a bánat.

Máglyafüst még el sem
oszlott a felhőkben,
Rabinovicsékhoz mentek
lánykérőben.

Ott is három leány,
nővér, három szépség,
Jó ok: cárok fiaikat
ismét féltsék;

Ám Sifmanék észbe kaptak
Zsmerinkában,
S az USA-ba el is húztak
lóhalálban...