Én meg iddogálok,
Aztán szundikálok,
Aztán felébredve szomjam oltanám.
Észreveszem menten,
Teához nincs kedvem,
Gyomrom legfeljebb csak konyakot kíván.

Szombatonként mindig
A fürdőbe illik,
De nem... Én hármunknak vodkáért megyek...
Lódított két barát:
Vannak telepaták,
Sőt, újságból tudják, milyenek ezek.

Nem hittem kapásból
Mit beszéltek másról,
Nősüléssel kezdtem, szőttem terveket:
Véle, ahogy mások,
Élni úgy kívánok,
De nem... Az derült ki, nékem nem lehet!

Ügynökökkel bírnak,
Kik jelentést írnak
Valamely Központnak, nem tudom kinek.
A falak is hallók,
Forognak a magnók,
S „bal lábbal” ők minket kibillentenek...

Bánt mégis, ha szólnak -
Tegnap itt bunyóztak,
Végén kibékültek, nézem - nulla kár!
Az ügynök meg győzköd:
„Míg mozog, csak verd őt!”
Vertem hát... A nyolc nap le is tudva már.

Nékem ez a játék
A pofámra ráég,
Ilyen aljasságra rá ne szedjenek!
Ronccsá ne verjétek
Esténként a népet,
És abban, mit lépne, ti engedjetek!