Itt mindenki felismer, Jár mellettem, énekel, S a pohár, mit rám emel - Andaxin. A dicsőség nem izgat, Fekszem, alszom egész nap, Kérdik: „Mi van?” - Én meg csak Mondom: „spleen...” Szinte ragad rám a nép: „Te itt? Hogy történt, miképp?.. Nekünk voltál példakép, Alapkő!” Erre mit felelhetek? - „Alvás közben lepett meg, A kimérák esetleg, Külerő...”
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2018