Itt mindenki felismer,
Jár mellettem, énekel,
S a pohár, mit rám emel -
Andaxin.
A dicsőség nem izgat,
Fekszem, alszom egész nap,
Kérdik: „Mi van?” - Én meg csak
Mondom: „spleen...”

Szinte ragad rám a nép:
„Te itt? Hogy történt, miképp?..
Nekünk voltál példakép,
Alapkő!”
Erre mit felelhetek? -
„Alvás közben lepett meg,
A kimérák esetleg,
Külerő...”