Lakatlan volt a kis sziget,
De láttak rajt’ ösvényeket,
Amott egy öblöt és hegyet,
De nem vadak nyomát.
Kalózhajó a part előtt,
Viharvert, árboc eltörött,
S a legénység üvöltözött:
„Egy centit sem tovább!”

Akadt bár több hisztérika:
„Ez néktek itt Amérika?”
De tény - a végzetes hiba:
Hajó a zátonyon...
Az ütközésre felriadt
A papagáj egy perc alatt,
Ki borzasztókat mondogat,
Ha van rá alkalom.

Mesélték - én el sem hiszem,
A sok kalóz kihalt, igen,
De papagájunk, hogy, hogy nem,
Lelt tágas wigwamot.
És meghívott minden vadat,
Mi csak a szigeten akadt,
Hogy nékik csúnya szavakat
Kezdjen oktatni ott.

Tanultak írni, szén a toll,
De mindig durva volt, mi szól
A dzsungel lombjai alól
Üvöltve rendszerint.
Erkölcsbe ütköző szavak,
Hol nyomdafesték sem maradt,
S a papagáj szajkózta csak:
„Utánam mondja - mind!”