Mily balszerencse,
Csalódtam benne!
Mosolygott persze,
Sőt, pezsgőt hozatott.
Gyorsan apadva
Elült a habja,
S ő búcsút mondva
Kevélyen otthagyott.

A kristálykelyhek
Sóhajtva csengtek.
Bókkal tisztelt meg
A sors, és elkerült.
Csillogott búsan pezsgőm,
Szívemben űr nyílt esdőn,
S rajtam a hegedű derült...

Először volt ez vélem,
Hazárd a játék, véltem,
De úgy tetszett, hogy szerencsés leszek.
Ő pillanatra tűnt fel,
Bűvölni álmom jött el,
És ablakomban fény lobbant, meleg.

Ám balszerencse
Ért újra persze,
S kihűlt is rendre
A barátság, az unt!
Megint vihar lesz,
A fagy majd megvesz,
Mosolyod úgy tesz,
Mint gyertya, mely kihunyt.

A kristálykelyhek
Sóhajtva csengtek.
Ő álmot tört meg
Bizalmaskodón...
Fénylett a pezsgőm,
Zokogtam esdőn,
S a hegedű is - monoton.