Mily balszerencse, Csalódtam benne! Mosolygott persze, Sőt, pezsgőt hozatott. Gyorsan apadva Elült a habja, S ő búcsút mondva Kevélyen otthagyott. A kristálykelyhek Sóhajtva csengtek. Bókkal tisztelt meg A sors, és elkerült. Csillogott búsan pezsgőm, Szívemben űr nyílt esdőn, S rajtam a hegedű derült... Először volt ez vélem, Hazárd a játék, véltem, De úgy tetszett, hogy szerencsés leszek. Ő pillanatra tűnt fel, Bűvölni álmom jött el, És ablakomban fény lobbant, meleg. Ám balszerencse Ért újra persze, S kihűlt is rendre A barátság, az unt! Megint vihar lesz, A fagy majd megvesz, Mosolyod úgy tesz, Mint gyertya, mely kihunyt. A kristálykelyhek Sóhajtva csengtek. Ő álmot tört meg Bizalmaskodón... Fénylett a pezsgőm, Zokogtam esdőn, S a hegedű is - monoton.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2018