Lelkem is fáj, fejem is fáj, hasogat,
Higgyétek, hogy színházat nem játszom.
Szabadítóm kétszázezret kézbe kap!
Próbálkozom én is mindenáron...

Nékem arra, hol fenyőket ráz a szél,
Arra, ahol minden kedvesebb nekem!
Adnék cigit mindenkinek, aki él,
Ráadásul dalolnék is szívesen.

Ha kortynyit is, más levegőt szomjazom!
Merjek zúgolódni?! Hogyne mernék!
És a bűz itt... Vagy kölni e borzalom?
Majd ha tudom, meghálálom ezt még.

Idegeim bár acélból, mint a húr,
Nyugalomra többé mégse futja.
Ej, kiszolgált idegeim, ezen túl
Bénáznátok, ha élnétek újra.

Ne nézzétek, hogy az ajkam zárva van,
Mérges lenne szavam, hogyha szólnék...
Szöknék innen a tajgába papucsban,
Ott magam beásnám - és vonyítnék!