Lelkem is fáj, fejem is fáj, hasogat, Higgyétek, hogy színházat nem játszom. Szabadítóm kétszázezret kézbe kap! Próbálkozom én is mindenáron... Nékem arra, hol fenyőket ráz a szél, Arra, ahol minden kedvesebb nekem! Adnék cigit mindenkinek, aki él, Ráadásul dalolnék is szívesen. Ha kortynyit is, más levegőt szomjazom! Merjek zúgolódni?! Hogyne mernék! És a bűz itt... Vagy kölni e borzalom? Majd ha tudom, meghálálom ezt még. Idegeim bár acélból, mint a húr, Nyugalomra többé mégse futja. Ej, kiszolgált idegeim, ezen túl Bénáznátok, ha élnétek újra. Ne nézzétek, hogy az ajkam zárva van, Mérges lenne szavam, hogyha szólnék... Szöknék innen a tajgába papucsban, Ott magam beásnám - és vonyítnék!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2018