Beléptem, ajtót hajtva be,
S papírjaim mutattam,
Hogy mért jöttem a lágerbe,
Gonddal elő is adtam.

A tiszt értetlen rám mered,
Széket nyikorgat közben.
Én: „Filmben kaptam szerepet,
Tanulmányozni jöttem,

„Szakmámmal jár...” - mondom neki.
„Itt a kirendelő!
Világos már?” Ő elveszi,
Szól: „Üdvözölhető,

Hisz’ van papír! Ez így dukál...
Aláírás is rendben!
De Butirkával jobban jár
Fél év előzetesben!

Hogy érezze, a tarkóját
Mint éri hűvös fegyver;
Majd tranzit-lágereken át,
Na, azt játssza el egyszer!”

Én győzködöm, nehéz dolog,
E roppant szűk fejet:
„Lágerről így tanulhatok,
Nem lévén büntetett!”

„Hogy mért büntették így magát,
Azt biztosan nem vágja;
Ne tartson jogról itt dumát,
Még nem volt borotválva!”

„Jöhet borotva, van pofám!
De mindenről kell tudnom;
Amiről lekéstem talán
Majd tehetséggel pótlom!”

„Bolond beszéd, naiv szavak!” -
Tiltakozik megint...
„Öt évet - négy hónap alatt,
Mint külsős jószerint!..”

Lábával dobbantott nekem
(Hogy titkárnője hallja...):
„Elvtárs, ez itt nem egyetem,
Hogy idegeink falja!

Maguknak, hipp-hopp, semmiből
Itt bonbont nem kínálunk:
Éjt-nap sziréna kelti föl,
Nincs terv, ötéves nálunk.

A színész mind haszontalan,
Hát húzzál el legott!
Belőletek itt annyi van...”
Szólt - és elhallgatott.

Elő megint az iratot,
És hörgöm szakadatlan:
„Te féreg, nincs hozzá jogod,
Itt nem vagyunk egy rangban!

A főnöknek panaszt teszek,
Majd csinál ő itt rendet!”
És játszom bősz szerepemet,
Míg látom - végre enged...

Dossziém rázom, forr dühöm,
Már-már lefogni kell:
„Öt évet ülni nincs időm,
Maholnap - premier!”