Nyitott ingben bármilyen időben,
Fű közt, tócsán mezítláb megyek.
Még lovam is másképp üget, szökken,
Nem úgy, mint az összes többiek.

Sosem tartok lépést menetközben,
Az őrmester hányszor megszidott.
Ha a léptem kicsit megnöveltem,
Úgy lépett az egész raj is ott.

A piacon mondták a komámnak:
A magáét dicsérgeti mind.
Nem válok be én se nótafának,
Dalom mindig más kotta szerint.

Sírkövem, mert ráfizetek majdan,
Jobb lesz, ha előre gyártatom,
Felirata: „Beszélni csak halkan!”,
És a végét el sem olvasom.

 
 
 
 

Két rossz közül - fényár és sötétség -
A sötéthez húznak oly sokan.
Kedvesemmel köpünk erre mindég,
Csak a fényben járunk boldogan!