Mint egy kobra, mérges vagyok és dühödt,
Napirendem túl kórházi lett,
Jót teszel velem, ha be is kötözöd
Végkimerült idegeimet.

Társaságom rémesen lehangoló:
Szobavécé, fotel, telefon...
Kínzás ez, kegyetlen tréfa, szó mi szó,
Hívni másként én nem is tudom.

Hajszolt vadként kutyák elől futkosok,
Tűrök és álmomban reszketek,
Macskajajtól szabadulni nem tudok,
Sőt, attól még duplán szenvedek.

Folytonosan másnapos a tudatom,
Mint akinek oly sok kimaradt...
Erkölcsi e szenvedés, e bántalom!
Nincs erőm kibírni magamat.

Tégy velem jót, értelmeset, kedveset,
Tégy valamit, társad arra kér;
Máskülönben átdöföm a késemet
Bordám között, s utam - véget ér!