A sarki lámpán három szín - trióban,
Fény-partitúrán színes hangjegyek;
„Kék korszakom ” a lámpán mégis hol van?
„Kék korszakom” azon nem is lehet!

Nincs látható fekete, képzeljétek,
Csak szürke az, mit szemünk feketén lát.
Mi egyszer sem láttunk feketeséget,
Csak szürkeség tör által atmoszférát.

Az ultraibolyát, a vörös infrát,
S mi rajtuk túl van, képtelenség látni;
Mint bíráknak, elvük a pártatlanság,
Átlátszó bennük, és egyenlő bármi.

A piros, sárga szín - vitathatatlan;
A zöld is... benn a klorofillban lévén.
A sarki lámpán épp e három szín van,
Hogy ember, jármű közlekedjék békén.

E három színnek bármely szervezetben,
Akármely agyban érzülete fényes.
A színvakság kivétel ily esetben,
Hisz fogyaték és hiba lehetséges.

A háromszínű múzsák: szürkék mintha,
Az „infra-ultrák” elkergetve menten...
Az átmenetieknek sincs kalitka,
S a „pszeudo” mint tolvaj jár, büntetlen.

Nos, minden összeáll e három színből,
A sorrendjük csak ritkán változik meg;
Megóvnak ők a szörnyű erjedéstől,
S mint háromsoros tercinák- oly fixek.