Hidak leégtek, gázlók fölött árad,
Mit látunk - koponyákból rengeteg.
Lezárva minden út, ki- és bejárat,
Csak egy maradt: hová a nagy tömeg.

Mint igáslovak, párban összekötve,
(A világ kicsi. Lásd, ez bizonyos...)
Csak jár a tömeg egyre körbe-körbe,
A kör nagy, és nincs útjelző, okos.

A látvány ázik, rajt’ eső kopogtat,
És hol keringő, hol meg vad galopp,
Már nincsen ritmus, árnyalat, szín, illat,
Az oxigén a légből elfogyott.

Nincs tébolyult vagy ihletett, ki merne
Ily körforgást elvágni hirtelen...
De vajon ez az örökmozgás lenne
Az út előre - amely végtelen?