Letelt kora belépőknek, nyitánynak, És jól van minden - nem hazudozom: Nagy emberek magukhoz invitálnak, „Farkasvadászat”- megrendelt dalom. Tán ablakon szöktették ki a dalt, Mert felelős elvtárs is meghallotta. Ki tudja? Erről fennen nem szavalt, De szert tett gyorsan egy magnetofonra. Miközben otthon napi búját-gondját Mesélte fojtott lámpafény alatt, Egyszer csak csendben, szomszédok ne hallják, Nyomott egy gombot - s indult a szalag. S nem értve ott a végén minden szót, (Rossz másolat, hivatalába vitték...), Ő meghallgatta a „Vadászatot”, És valamit, mi túloldalán volt még. Az utolsó hangjegyig kontrolálva, S dühöngve, hogy a vég nem érthető, „A szerzőt küldjék holnap irodámba!” Rendelkezett a telefonba ő... A bátorsághoz nem kellett a szesz, De csuklásomat visszafojtva közben A küszöbéről végig, bármi lesz, A „Vadászatot” néki elhörögtem. A gyermekei kérték tőle nyilván, Hogy mosolyogjon reám legalább, S ő kegyesen a dalt végighallgatván Még tapsra is elszánta volt magát. Majd poharamhoz koccant üvege, Mit könyvespolca rejtett, a hatalmas. „Igen - hadarta - rólam e mese! Mindnyájunkról - de hogy jön ide farkas?!” Már három éve ennek - s megtalálnak. Napjában most is négy-öt telefon: Nagy emberek magukhoz invitálnak, „Farkasvadászat”- megrendelt dalom...
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2018