Letelt kora belépőknek, nyitánynak,
És jól van minden - nem hazudozom:
Nagy emberek magukhoz invitálnak,
„Farkasvadászat”- megrendelt dalom.

Tán ablakon szöktették ki a dalt,
Mert felelős elvtárs is meghallotta.
Ki tudja? Erről fennen nem szavalt,
De szert tett gyorsan egy magnetofonra.

Miközben otthon napi búját-gondját
Mesélte fojtott lámpafény alatt,
Egyszer csak csendben, szomszédok ne hallják,
Nyomott egy gombot - s indult a szalag.

S nem értve ott a végén minden szót,
(Rossz másolat, hivatalába vitték...),
Ő meghallgatta a „Vadászatot”,
És valamit, mi túloldalán volt még.

Az utolsó hangjegyig kontrolálva,
S dühöngve, hogy a vég nem érthető,
„A szerzőt küldjék holnap irodámba!”
Rendelkezett a telefonba ő...

A bátorsághoz nem kellett a szesz,
De csuklásomat visszafojtva közben
A küszöbéről végig, bármi lesz,
A „Vadászatot” néki elhörögtem.

A gyermekei kérték tőle nyilván,
Hogy mosolyogjon reám legalább,
S ő kegyesen a dalt végighallgatván
Még tapsra is elszánta volt magát.

Majd poharamhoz koccant üvege,
Mit könyvespolca rejtett, a hatalmas.
„Igen - hadarta - rólam e mese!
Mindnyájunkról - de hogy jön ide farkas?!”

Már három éve ennek - s megtalálnak.
Napjában most is négy-öt telefon:
Nagy emberek magukhoz invitálnak,
„Farkasvadászat”- megrendelt dalom...