Miska Sifman esze vág, Látja, mit hoz a jövő. „Magunkfajta mit is lát Tévén kívül?” - kérdi ő. Dalnokversenyt Szopotban, Hol a port nyeled, Izraelbe azonban Most bárki mehet”. Azt is hozzátette még Mnyovnyikibe útközben: „Golda Meir beszédét Elkaptam az éterben”. S olyat mesélt a Miska, Nincs, ki szebbet nála, Hogy jutottam, kis híja, Tel-Aviv mancsába! Józan még az elején, Tiltakoztam nemegyszer! „Mose Dajan - mondom én - Egy félszemű gazember. Agresszív és merő vad, Tiszta fáraó! És ahol van erőszak, Nékem ott nem jó”. Miska extázisba jött Végén már a liternek, „Egyiptomból hajdan ők - Mondja - minket kiűztek! Lenyelni én nem tudom Ezt a sértést persze, És a szégyent lemosom Krisztusnál elkezdve!” Miska mellen ragadott: „Ehhez kell egy útitárs! Lévén régi haverok Nemcsak helló, mit csinálsz... Ez lesz zarándokutunk, Csillapodj, te szív! Mnyovnyikire meg tojunk, Irány - Tel-Aviv!” Mondtam: „Jó, társad leszek, Mentesz, ha kell, ez derék, De nézd útlevelemet: Orosz a nemzetiség! Minden ősöm orosz volt, A déd - Szamarából, Egy akadt tán, ki „beszólt”, Ő tatár javából”. Miskát szó nem érheti, Hozzá kétség csepp se fér, Minden őse őneki Színzsidó volt, tiszta vér. Kártevő volt nagyapja, Egy nyomorék doktor; Nálam - antiszemita Végig a rokonsor... Miska - orvos... Annyi van Izraelben, mint a nyű! Nőgyógyászok annyian, Mint koldusban a tetű; Fogorvosként sem mehet, Rengeteg kérelmezi, Fog, ha nem jut, mit tehet? Lesz majd munkanélküli?         Miskám bődül egy nagyot: „Vízum vagy fürdőszoba! Menjünk, Kolja, lesz majd ott Kádnak tenger, sós csoda...” Látva Miskát borúsan Volt sansza veszélynek, Egy kis kvaszt még meghúztam, S mondtam: „Egyetértek”. ...Hosszú sor az irodán, Ember tán vagy száz lehet. Miskának: „Te nem, komám!” Nekem viszont: „Ön - mehet!” Felüvöltött: „Tévedés! Én vagyok zsidó!” Ők: „Milyen viselkedés? Húzz el, amíg jó!...” Miskát kérdés kínozza: Ki a titkos ellen itt? Válasz egy van, rém szimpla, És az el is igazít. Lekopogom... Én megyek! Miska részeg, de nagyon; Szól: „Nem engedtek veled, Beszólt ötös rovatom”...
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2018