Tessék, a jegy, ott a vonat...
Legjobb, mi néked fenn a mennyben adatik:
Színesben látni álmodat -
A vége-nincsen háromszáz éves mozit.

És múltad itt marad, a „púp”:
Az ujjlenyomatod... a csempész holmi már.
Steril vagy, mint egy kis kerub,
De első osztály nem - csak ágynemű, mi jár.

Mi megjósoltatott, való e szép napon.
A vonat mennybe tart - hát ég legyen veled!
Ah, úgy akarjuk mind, akarjuk oly nagyon,
Hogy álom szálljon ránk halál helyett...

Ne aggódj! Földi peronod
Itt lenn süket, s így jajgatásunk hasztalan.
Egy köztünk mennybe távozott,
És fenn istenre rálel, persze, hogyha van.

Add Néki át üdvözletünk,
S ha elfelejted tán, sebaj, nem korholunk:
Maradt egy pár év még nekünk,
De csipkedjük magunk, s amint kell, meghalunk.

Mi megjósoltatott, való e szép napon.
A vonat mennybe tart - hát ég legyen veled!
Ah, úgy akarjuk mind, akarjuk oly nagyon,
Hogy álom szálljon ránk halál helyett...

Nem alhat mennyben mindegyik,
Tudunk mi lenn is véghezvinni dolgokat:
Én dalt írok, más verekszik,
És van, ki hőn szeret, míg más gondolja csak.

Elmennek - mint mi - semmibe
Leszármazottaink háromszáz éven át.
Jaj, háborút, Uram, sose,
Még rászednénk vele a sok dédunokát.

Mi megjósoltatott, való e szép napon.
A vonat mennybe tart - hát ég legyen veled!
Ah, úgy akarjuk mind, akarjuk oly nagyon,
Hogy álom szálljon ránk halál helyett...

És köpsz te rá, elvagy derűn,
A mennyben csak heversz, panaszra semmi ok,
Ott nincsen gond, ott nincsen bűn,
S hogy leltél ily helyet, becsszó, derék dolog.

Felébreszt minket valaki,
És vár egy más világ! Nincs háború, se gond,
Hol rákról nem is hallani,
A készben ülsz... De ott boldog leszel, bolond?

Fütyülnek már... Hát, jó utat!
Vigyázz magadra majd, nehogy bajod legyen!
S ha lelsz ott istent, gondosat,
Eszedbe jusson ám, hogy üdvözöltetem.