Hogyha űznek, s hajsza közben
Agyonlövés fenyeget,
Vagy sovány nyakaddal könnyen
Hurokban végezheted,

Akkor nincs jobb menedéked,
Mint az erdő, a vadon,
Pláne ha eladtak téged
Egy hájasnak garason.

Kizsákmányoltak, szegények,
Szolgalétet megvetők,
Csavargók, kik utcán élnek,
Adósságokat nyögők,

Mind, ki űzött, konokfajta,
Szabadságért idefut,
Mert az erdőn itt a gazda
Ez a bátor Robin Hood!

Félszavakból értenek itt,
Az sem baj, ha az erős,
Befogadnak bajtársaid,
Hogyha nem vagy ijedős.

Alkalmasint így rejtőznek
Az erdőkben lovagok,
Híján vannak gáncsnak, félsznek,
De a pénzük sose sok.

Merre vannak vadcsapások,
Tudják mind az itt lakók,
Múltban szolgák és jobbágyok,
Ma íjászok - szabadok.

Annak, kinek minden vesztve,
Védelem köztük kijut,
Köztük jár-kel erdő szerte
Ez a bátor Robin Hood!

Mindenféle tilalomnak
Ellenére élnek ők,
És cseppet sem unatkoznak,
Eme szabad nyílvetők.

Takaró a csillagos ég,
Mohából a fekhelyek,
Nem fog rajtuk hideg, sötét,
Élnek - és egy így remek!

De a bánat: szeretteik,
Falat föld, ház ottmaradt,
Íjaikat becézgetik,
Nehogy elszakadjanak...

Nem lát íjászt, jobbat erdő,
Ám közéjük hogy visz út?
Megmondja a világelső
Íjász - bátor Robin Hood!