És élünk, létezünk dermesztő semmiben: Ha megnyomnád kissé, a genny kilőne, S halálos félszünk fojtjuk el üvöltve, Legyünk mi, emberek, elöl vagy végeken. Hogy áldozatot hozz, az szent kötelességed, Erről dalolt nekünk nemegyszer jó atyánk, Mit ránk sütöttek ők: egy nemzedéki bélyeg - Elvették két szemünk, eszünk, memóriánk. S a vérszagban még kedvét lelte sok...
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2018