Egy koponyára lőttünk, én fogadtam...
Ki is derült - a legjobb én vagyok!
Ba-bah! Repült az szét három darabban,
És joggal lett enyém a legnagyobb.

Barátom jól hall kiskorától kezdve,
Meghallott mindent, bárki sugdosott.
Következményét nem úszta meg persze:
Azért csücsült ő, mert sokat tudott.

Sokat hallottál? - Hát, az nem szerencse!
Szerencse az, ha hallasz - s feleded...
De nem hallani s tudni jobb lehet,
És nem szólani feleslegeset se!