Egy koponyára lőttünk, én fogadtam... Ki is derült - a legjobb én vagyok! Ba-bah! Repült az szét három darabban, És joggal lett enyém a legnagyobb. Barátom jól hall kiskorától kezdve, Meghallott mindent, bárki sugdosott. Következményét nem úszta meg persze: Azért csücsült ő, mert sokat tudott. Sokat hallottál? - Hát, az nem szerencse! Szerencse az, ha hallasz - s feleded... De nem hallani s tudni jobb lehet, És nem szólani feleslegeset se!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2018