Tegnap, kéz-közön még,
Gyászos hír talált reánk:
Tegnap azt üzenték,
Elment a mi Aljosánk.

Hogy-hogy?! Úgy ígérte
Nágyjának, megkéri ő,
És akár egy hétre
Nyúlik majd az esküvő...

Esküvőt nem láthat,
Vígat már a lány, szegény:
Mert vitája támadt,
Késbe szállt a vőlegény.

Nem először persze,
Mégis elkeserített,
Hogy Aljosa lelke
Kapott újabb lékeket.

Hát ezért öltött fel
Lelke ékes nászruhát,
Hogy majd részeg fővel
Megkéselje egy galád?!

Vártuk szépszerével,
Most lett volna esküvő,
Ám hátában késsel
Reggelre került elő.

Bőg és jajgat módfelett
A lány, ki most veszít,
Kétli, hogy mindez lehet,
És törli könnyeit.

Aztán sóhaj nélkül
Ajtót bárkinek kitár...
Hagyd, Aljosa, végül
Néked mindegy ez ma már!

Temetjük szerényen,
Nem siratjuk el, minek?!
Particédulát sem
Küldhetünk szét senkinek,

Mert nem tudja senki,
Ljosa háza merre áll.
Ránk is így fog lesni
Majd egy eltévedt halál.

Bőg és jajgat módfelett
A lány, ki most veszít,
Kétli, hogy mindez lehet,
És törli könnyeit.

Aztán sóhaj nélkül
Ajtót bárkinek kitár...
Nézd el, Isten, végül...
Ljosa?.. Neki mindegy már...